 |
| középtájon álldogálunk |
Cserépfalu felé vettük az irányt, mint már több októberben is. Második éve, hogy nem a fullextrás tornaterem matracait választjuk alvóhelyül, hanem kibérlünk egy kis családi házat. Illik már pénteken megérkezni, asszimilálódni némi pálinka segítségével, kilátóhoz felmászni és ott megnézni a naplementét, bokatörést kockáztatva ugyanott lemászni (tudom, hogy nem meredek annyira...de próbáltál már lemászni csúszós köveken mellkasodra kötött 6 kilónyi mormotával úgy hogy láb-látótered 70%-át kitakarja a kis szuszogó?!), vacsizni, akinemszoptat (afrancba) annak pálinkázni majd másnapra eltenni magunkat.
 |
| pelenkacsere után a szúnyogok is ott bujdosnak mögöttünk |
Kopp egyébként egész jól viselte az új környezetet. A kocsiutat végigaludta. A kilátóhoz vezető utat is. Majd sírva ébredt, telerakta pelenkáját és dünnyögve megnézte a kilátást, hogy aztán megint elaludjon türkiz fészkében. Sziklatömbön naplementében pelenkázni nem is nehéz, csak legyen melletted 3-4 segéd akik szúnyoghálót alkotnak kistepertőd pucér popója körül.
 |
| Cserépfalu |
Este indultunk előnevezni az iskolába. Tudni kell, hogy tavaly már Picsó is indult a túrán. Rendesen be volt nevezve és menetlevelet, oklevelet, kitűzőt is kapott. Csini ebzetünk az iskola kapuja előtt várakozott Cs.-vel amikor beszédre lettek figyelmesek. - Nézd, itt van Samu. - Neem, ez nem Samu! - De, ez Ő! Szia Samuuuu ...hááát igen, eltalálták. Később jött egy idősebb idegen fickó. Picsó elkezdett rá ugrálni, mire Cs. rászólt, hogy nyugodjon már le. Erre ezt a választ kapta: - Áááá, semmi gond, szia Samu! ...hááát igen a celEB!
No aki nem ismer minket rájöhetett, hogy Picsó hivatalos neve Samu. Ha jókutya, akkor Susu. Ha ördögfi, akkor Sámuel. Meg Picsóka, csodálatos kutyap*csa, Sutyinger, Sámesz, tedög, Sutyerák disznó...
 |
| Picsókának csak rajongói vannak, akik a pihenő alatt is kényeztetik |
Nade vissza a sztorihoz. Szombaton indult a menet. Táska már jó előre bekészítve, gyermek megetetve, felkötve (igen, hülyén hangzik), kutya felszerszámozva, család többi tagja összekaparva és mehetünk. A 12 km-es táv mellett tettük le a voksunkat. Évekkel ezelőtt vállaltunk 26, majd később 35 km-es kihívásokat, de kis poronttyal nem mertünk hosszabb útra indulni. Aggódtunk, hogy nem bírom majd. Asztmás tüdővel, amihez még szorosan hozzá van préselve 6 kiló horkoló mosolytömb és gennyes nagylábujjal (ez egy másik sztori) bőven elégnek találtunk ekkora utat. Terv szerint apa átveszi majd, ha már nem bírom.
 |
| volt egy kis tömeg |
 |
| álldogáltunk, ezalatt több néni megdicsért, egytől linzert is kaptam, egy leány meg odakiáltotta -én is ilyen anyuka leszek! |
Csodálatos idő volt, mint ahogy az lenni szokott ezen a túrán. Tudtuk, hogy rengetegen indulnak 12 kilométeren és nem mindenki szereti ha idétlen vizslák ugrálnak a lábukon, ezért Picsó kapott egy frankó kis futópórázt. Ezt derékra kell csatolni és akkor szabad az ember keze. Persze mondanom sem kell a nagy többség imádta ezt a kis barnát. Vakargatták, simogatták, fotózták, Susu meg büszkén vonult előre. Egész jól sikerült a hegymenet. Nem várt löketet kaptam és nemhogy gond nélkül sétáltam fel, de még énekeltem is közben Koppancsnak. A kötés nagyon jól vizsgázott, egyáltalán nem húzott vagy vágott sehol. Kopp már az elején bealudt és kb 3 órán át vígan horkolt a mellkasomon míg én róttam a kilométereket (eddig 7,3km). Oszlánál tartottunk egy hosszabb pihenőt, ahol félrevonultunk, leszerszámoztam magam, megetettem a dedet, tisztába tettem és a kutty elfogyasztotta az ellenőrzőponton kapott jól megérdemelt zsíroskenyerét. Új látványkötést követően nekivágtunk a maradék távnak. Innen már nem volt emelkedő, csak laza séta lefelé.
 |
| pelenkázós-pihenős életkép |
 |
Az utolsó kilométereken Kopp elkezdett nyűgösködni, köszönhetően többek közt a kitartó szembenapsütésnek. Úgy a 11. kilométer környékén le kellett pihennünk egy fa alatt, mert sírásba csapott át a nyűglődés. Később láttuk, hogy a "trágya ingyen elvihető" tábla alatt raktam tisztába a gyermekem. Innen már nem volt vígan alvás meg vigyorogva szemlélődés. Elszakadt a cérna és minden megtett 100m után tekert egyet a hangerején a kis csomagom. A célba így már mi nem sétáltunk be, hanem villámgyorsasággal hazarongyoltunk. A fiúk később hozták a kitűzőinket és az okleveleinket. Mondanom sem kell, hogy a célegyenesben már epekedve várták A Samut.
Még egy éjszakát töltöttünk a szálláson, majd vasárnap gurultunk haza.
 |
Szumma szummárum mindenki nagyon jól bírta a kiképzést. Büszke vagyok a kiscsaládomra!!!
Cs.-re mert jóapagazdi, Picsókára mert jókutyafiú, Koppra mert jóalvó és magamra mert túléltem.
 |
| tökvéletlen, hogy a címkében csigák vannak, nem is tudtam (a vezetéknevünknek van némi köze a csigákhoz) |
