csak hogy lássátok, élünk még...

Harmadjára fogok neki. A többi elmentve és félredobva. Tiszta emlékezős/csöpögős. Inkább képaláírok és nem eresztem bő lére. Így adok is, meg nem is. Boldog Mézeskalácsot!

Mindig kell egy cuki kép, hogy el ne hagyjatok. Nesztek. Tessék.

A kutyagőz kiütéssel győzött. Szieszta.

nyugimajdéntudom fejű kacsinteb

Hát nem cuki ahogy a nyuszi napfürdőben melengeti barna orrocskáját?!
( a Sz*ranya Awards különdíjasának fotója)

nem, nem sterilizáltam a kutya nyelvét
sem az orrát, fülét, hátát...

varróprojekt indul
(ülőszivacsra huzat régi farmerekből némi kutyaszőrrel)

jajj hol is a vonalzó...á ittvan...ezmegmiafranc?!...Susuuu nemááár

Koppnak a sárkánysapka csak így készülhet, a felügyelet indokolt.

Mondtam, hogy sütök. Hetek óta nem vettünk kenyeret.
A recept itt.

...és varrok is. 

A kertben meg hideg van. Mint nálatok.
Akinek ez nem elég, kérem szólni, vagy kézzel inteni.
Boldog Karácsonyt Pupákok! ;)

Kenyeret is sütök, de erről ma nem írok...

Csikó

Lassan három hete, hogy Kopp hőemelkedőset játszik. Előtte kapta meg a rota vírus elleni csodaszerét, ezért gyorsan ráfogtuk, hogy attól lázas. Aztán másnap is hőemelkedett, aztán megint és így megy ez már két és fél hete. Ezalatt rengetegszer jártunk gyerekorvosnál/laborban/ultrahangon, de semmi. Mindenhol csaknem bekeretezve adták ki az eredményeit, hogy ez biza föl kell hogy kerüljön a hitvesi ágy fölé, vagy legalább a garázsfalra, mert tökéletes, mutogatnivaló.

...tejet vagy életet!

A laboros nénik úgy megörültek neki, hogy szinte kitépték a kezemből és köpenylebegve rohangáltak vele fel s alá a folyosón, mert nekik ilyen formás kis unoka/gyerek/játszópajtás kell. Úgy kellett visszakunyerálnom. Fenyegetőztem is egy vérengző vizslát emlegetve, ekkor még egy könnycseppet is elmorzsoltak, hogy óóóóó egy vizslás baba, és olvadoztak tovább. Na itt voltunk kétszer.

Hozzám beszélsz?!...

Az ultrahang vizsgálaton májat, vesét és egyéb szerveket vizsgáltak, persze tökéletes eredménnyel. Itt egy bácsika nézte végig, ahogy a szűk és forgalmas folyosón próbálom kendőtekerő mutatványomat bemutatni. Közben szorongatta a papírjainkat, mert mindenáron segíteni akart a kötésben, mondom akkor tessék már ezeket megfogni inkább. Mire elkészültünk több kórházi dolgozó csapott le ránk keselyűmód, azon versengve, hogy kire mosolyog Kopp többet/jobban/viccesebben. Eközben a bácsikánk büszkén elújságolta, hogy ő bizony végignézte ahogy ez a kislány csavargatta ezt az anyagot éshát nem semmi tudomány ez. Büszke fejjel távoztunk.

nemalszoknemalszoknemalszok....

A gyermekorvosi rendelőben rengetegszer megfordultunk. Gyerek leköt, kezeslábas lehámoz, további 5-8 réteg kibont, vizsgálat, megintsemmi, öltözés, bugyolálás, kötözés. Minden alkalommal odaszaladt egy-egy anyuka kendőt tapperolni vagy kérdezősködni. Minden alkalommal büszkén távoztunk. És tanácstalanul. Mert nem tudjuk mi lehet a hőemelkedés kiváltó oka.

na ilyenkor vetődne rá alvó gyermekére az ember, hogy szitává puszilgassa

Utolsó reményünk a BCG oltás. Ezt kapják születéskor vállba, ebből lesz jó nagy pukli ami fáj és ami általában kifakad. Ez okozhat ilyet...nade mégiscsak három hét telt el. Úgy várom ezt a kis gennyes gejzírt mint kisgyermekként a karácsonyt (vagy hogy kihűljön a madártej). Anyukaként átértékelődik ez-az.

kikérem magamnak, hogy csak mosolyogni vagy aludni tud...

Picsóka

Tréningezésbe kezdtünk Cs.-vel. Hol ő, hol én közeledünk ebzet felé nyáladzó gyermekkel. Hagyjuk, hogy megtapizza az orrát vagy a fülét (vagy amit épp sikerül). Ezalatt figyeljük Picsó reakcióit. Ő nagy lustán kidugja a nyelvét és igyekszik minél óvatosabban körbenyalogatni a birizgáló kezet. Majd mikor ezzel végzett sunyi módon kisgazdi arcát szeretné körbecsókolgatni. Na azt még nem. Ekkor hanyattveti magát, hogy akkor már inkább a hasát vakargassuk, ha már annyira simogathatnékunk van. Kopp meg dünnyög neki és behálózza méretes nyálindáival.

mozgásfejlődés és a vizslató szakértő

vizslakutyás polár kezeslábas, nyilván

anya fényképez miközben azt üvölti, hogy neeeem, szálljál le azonnal...az eredményt láthatjátok

...és akkor egy hatalmas robbanásra lettem figyelmes...de azért a főnöknek ne meséld el, jó?!

csicsóka

Annyira gáz már, hogy nem tudok ügyködni odakinn! Van, hogy kiosonok amikor a kisgazdi nem figyel, de ezek 5-10 percek. Ezalatt csak virágmagot tudok gyűjteni, vagy lőni pár képet, vagy forró teát inni a raklapból készült padon kristálypohárból (naés?! az volt kéznél). Közben azon merengek, hogy tavasszal lesz-e már akkora az én gyermekem, hogy ásson, gyomláljon vagy füvet nyírjon helyettem.

elhanyagolt? ááá dehogy! tervezetten pókhálós.

nem tervezett sarkantyúka hirtelen felbukkanása a semmiből

vadszőlő és pillangóvirág pózol őszi fényben

reped és

nézz napba, teázz kristályból és már nem is érdekel a mélyülő gödör a kert közepén

:)

az a bizonyos 12km

Már a készülődés sem a régi. Kopp előtt Cs. pakolt be mindenféle útra nagy műgonddal, élére hajtva mindent az utolsó zoknival bezárólag. Én hátradőltem egy teával és néha közbe-közbe szóltam, hogy drágám, ne feledd a töltőket (sosem felejtette ki), vagy hogy beraktad-e a pénztárcámat (igen, még erre is ő figyelt), csakhogy érezze, vele együtt pakolok, de nagyon. (Itt megjegyezném, hogy a táskámat is ő szokta rendben tartani. De psszt...) Aztán eljött a Kopp születése utáni korszak, amikor az édesanyja rájön arra, hogy vége a jóvilágnak. Sanyarú, sötét kor következik, amikor bizony anya pakol a kisdednek. Nincs tovább füttyögve láblóbálás, míg a táska megtelik a szükséges dolgokkal. Úgyhogy megembereltem magam és táskába szuszakoltam majd az egész babaszobát. Nem maradt itthon semmi. Pipa. Indulhatunk...

középtájon álldogálunk

Cserépfalu felé vettük az irányt, mint már több októberben is. Második éve, hogy nem a fullextrás tornaterem matracait választjuk alvóhelyül, hanem kibérlünk egy kis családi házat. Illik már pénteken megérkezni, asszimilálódni némi pálinka segítségével, kilátóhoz felmászni és ott megnézni a naplementét, bokatörést kockáztatva ugyanott lemászni (tudom, hogy nem meredek annyira...de próbáltál már lemászni csúszós köveken mellkasodra kötött 6 kilónyi mormotával úgy hogy láb-látótered 70%-át kitakarja a kis szuszogó?!), vacsizni, akinemszoptat (afrancba) annak pálinkázni majd másnapra eltenni magunkat.

pelenkacsere után
a szúnyogok is ott bujdosnak mögöttünk

Kopp egyébként egész jól viselte az új környezetet. A kocsiutat végigaludta. A kilátóhoz vezető utat is. Majd sírva ébredt, telerakta pelenkáját és dünnyögve megnézte a kilátást, hogy aztán megint elaludjon türkiz fészkében. Sziklatömbön naplementében pelenkázni nem is nehéz, csak legyen melletted 3-4 segéd akik szúnyoghálót alkotnak kistepertőd pucér popója körül.

Cserépfalu

Este indultunk előnevezni az iskolába. Tudni kell, hogy tavaly már Picsó is indult a túrán. Rendesen be volt nevezve és menetlevelet, oklevelet, kitűzőt is kapott. Csini ebzetünk az iskola kapuja előtt várakozott Cs.-vel amikor beszédre lettek figyelmesek. - Nézd, itt van Samu. - Neem, ez nem Samu! - De, ez Ő! Szia Samuuuu     ...hááát igen, eltalálták. Később jött egy idősebb idegen fickó. Picsó elkezdett rá ugrálni, mire Cs. rászólt, hogy nyugodjon már le. Erre ezt a választ kapta: - Áááá, semmi gond, szia Samu! ...hááát igen a celEB!
No aki nem ismer minket rájöhetett, hogy Picsó hivatalos neve Samu. Ha jókutya, akkor Susu. Ha ördögfi, akkor Sámuel. Meg Picsóka, csodálatos kutyap*csa, Sutyinger, Sámesz, tedög, Sutyerák disznó...

Picsókának csak rajongói vannak, akik a pihenő alatt is kényeztetik

Nade vissza a sztorihoz. Szombaton indult a menet. Táska már jó előre bekészítve, gyermek megetetve, felkötve (igen, hülyén hangzik), kutya felszerszámozva, család többi tagja összekaparva és mehetünk. A 12 km-es táv mellett tettük le a voksunkat. Évekkel ezelőtt vállaltunk 26, majd később 35 km-es kihívásokat, de kis poronttyal nem mertünk hosszabb útra indulni. Aggódtunk, hogy nem bírom majd. Asztmás tüdővel, amihez még szorosan hozzá van préselve 6 kiló horkoló mosolytömb és gennyes nagylábujjal (ez egy másik sztori) bőven elégnek találtunk ekkora utat. Terv szerint apa átveszi majd, ha már nem bírom.

volt egy kis tömeg

álldogáltunk, ezalatt több néni megdicsért, egytől linzert is kaptam, egy leány meg odakiáltotta
-én is ilyen anyuka leszek! 

Csodálatos idő volt, mint ahogy az lenni szokott ezen a túrán. Tudtuk, hogy rengetegen indulnak 12 kilométeren és nem mindenki szereti ha idétlen vizslák ugrálnak a lábukon, ezért Picsó kapott egy frankó kis futópórázt. Ezt derékra kell csatolni és akkor szabad az ember keze. Persze mondanom sem kell a nagy többség imádta ezt a kis barnát. Vakargatták, simogatták, fotózták, Susu meg büszkén vonult előre. Egész jól sikerült a hegymenet. Nem várt löketet kaptam és nemhogy gond nélkül sétáltam fel, de még énekeltem is közben Koppancsnak. A kötés nagyon jól vizsgázott, egyáltalán nem húzott vagy vágott sehol. Kopp már az elején bealudt és kb 3 órán át vígan horkolt a mellkasomon míg én róttam a kilométereket (eddig 7,3km). Oszlánál tartottunk egy hosszabb pihenőt, ahol félrevonultunk, leszerszámoztam magam, megetettem a dedet, tisztába tettem és a kutty elfogyasztotta az ellenőrzőponton kapott jól megérdemelt zsíroskenyerét. Új látványkötést követően nekivágtunk a maradék távnak. Innen már nem volt emelkedő, csak laza séta lefelé.

pelenkázós-pihenős életkép

Az utolsó kilométereken Kopp elkezdett nyűgösködni, köszönhetően többek közt a kitartó szembenapsütésnek. Úgy a 11. kilométer környékén le kellett pihennünk egy fa alatt, mert sírásba csapott át a nyűglődés. Később láttuk, hogy a "trágya ingyen elvihető" tábla alatt raktam tisztába a gyermekem. Innen már nem volt vígan alvás meg vigyorogva szemlélődés. Elszakadt a cérna és minden megtett 100m után tekert egyet a hangerején a kis csomagom. A célba így már mi nem sétáltunk be, hanem villámgyorsasággal hazarongyoltunk. A fiúk később hozták a kitűzőinket és az okleveleinket. Mondanom sem kell, hogy a célegyenesben már epekedve várták A Samut.
Még egy éjszakát töltöttünk a szálláson, majd vasárnap gurultunk haza.

Szumma szummárum mindenki nagyon jól bírta a kiképzést. Büszke vagyok a kiscsaládomra!!!
Cs.-re mert jóapagazdi, Picsókára mert jókutyafiú, Koppra mert jóalvó és magamra mert túléltem.

tökvéletlen, hogy a címkében csigák vannak, nem is tudtam
(a vezetéknevünknek van némi köze a csigákhoz)

kis helyen is majomcirkusz

Helló! Ismerlek?!
(sokszor gondolkodom azon, hogy hány olyan ember olvas akit nem ismerek személyesen...van egyáltalán olyan elvetemült?!)

Csikó

Van az a tortúra, amikor ezredjére takarod vissza kisdeded a babakocsiban mert ő épp maratont fut. Ilyenkor egy hosszú séta alkalmával ezért kétezerszer hajolsz be a gyermekedhez, mert közben ugye a cumi is kiköpődik. Na gondoltuk kitolunk vele. Drága kis maratonistánknak beszereztünk egy csudakék csudatakarót. Tépőzár itt-ott és máris csak ezerszer bújok a kocsiba. Imádjuk ezt a babatyut (FAWorite termék), erdei sétára is visszük. Kikapjuk-visszapottyantjuk Koppot, bárhogy is tomboljon a szélvihar.

Picsó és kisgazdi
(félő, hogy azt hiszi majd a kisfiam, hogy ez a neve, annyit mondjuk...kisgazdi)

etetés után kishídon patak felett babatyuban

Koppot is elérte a hasfájás. Már kétszer-háromszor is felkel egy éjszaka. Na ezen a ponton kezdenek el szemöldököt húzogatni olvasó anyukáim, kiknek éjjelente 1-2 óránként ébred nyöszörgője. Jó,jó ahhoz szoktunk, hogy egyszer kel fel, mit tegyek ha már az elején elkapatott minket.

keresd a kakukktojást

Picsóka

Azt már tudjátok, hogy Picsó megutálta az autózást. Éppen ezért kisebb majomcirkuszra hasonlítunk amikor útnak indulunk mi négyen. Mivel a bátor ebzet nem hajlandó a csomagtartóban utazni, az első ülésre meg nem mehet, ezért logikus, hogy a hátsó ülésen őrjöng kucorog. Meg Kopp is. Meg én. Azt is tudjátok már, hogy Cs. a zatyaúristen. A kép a következő: anya középen nyomorogva bal kézzel próbálja féken tartani a gazdája nyakába mászni vágyó nyáleregető kutyát, míg jobb kezével egyszerre árnyékol, cumisüvegből itat (és fotóz), szájával idegtépően szórakoztatóan berreg és próbál előre nézni kutya mellett ellesve, mert különben hányingere lesz a mozgó autóban. Tíz perc alatt élek le fél napot. És akkor még nem is sír senki.

testrészek ha sokan egy helyen...

a bátor szépfiú kiszabadult a kocsiból

csicsóka

Nagy kertészkedésbe fogtunk Cs.-vel hétvégén. Picsóka rágcsálással segédkezett, apjuk kinyírta a paradicsomot, paprikát, sóskát, kukoricát, uborkát, babot, füvet nyírt és rendezkedett a raklapjaival én meg magamra kötöttem kicsiKoppot és segítettem nézni. És fotózni. Na majd tavasszal meglátjátok hogy bepörgök!

amazonas kendőben éppen nagyon kertészkedünk

a romeltakarítás mestere munkában

dzsumbuj és az örök kutyapicsó

előkerti virágágyás, ha nem érinti emberkéz

milyen gödör?!

most nem kertelek

Csikó

Gondban vagyok a számokkal. Aki ismer, az tudja hogy mennyire képtelen vagyok számokat megjegyezni. Főként ha ezek a számok közben időről-időre változnak is. Na ezért van falinaptáram és ezért ikszelem a napokat. De ha az utcán megkérdezik, hogy deédesmennyiidős vagy hogy mennyivelszületettakisdrága, akkor bizony komoly fejtörés után megközelítőleg tippelek válaszolok.

te?! az anyám?! nemááááár...

Szóval Kopp most 7 hetes múlt (köszi Cs.!). Hogy rohan az idő, lassan kirepül a fészekből.
Különösebb gond nélkül telnek napjaink. Vagyis telnének, ha nem kellene kimozdulni. De kell. Ilyenkor vesszük elő a járgányt, a monstrumot, a dzsippet, a babakocsit. Örökölt példányunk hatalmas kerekekkel küzdi le velünk a legdurvább terepet is, de az emberi hülyeséggel megbirkózni nem tud. Városunk egyébként sem széles utcáiról és járdáiról híres, de itt még nincs is nagy gond. Járgányunk fütyörészve veszi az akadályokat. Nade mikor egy parkoló autó mellet sajnos nem férünk el 20 centin, csak ha forgalommal szemben kimászunk a háromsávos forgalmas útra, akkor az csöppet irgumburgum hangulatba hoz. (Kopp még nem érti a káromkodást...remélem) Nem is beszélve arról, hogy kitartóan gurulunk egy sávban a járdán, de a szemben jövő középkorú banya nő elvárja, hogy kikerüljük. Mesélhetnék még, gondolom a nagyvárosi anyukáknak sem kell a helyzetet bemutatnom...
Úgyhogy bosszúból elmentem egy hordozós tanfolyamra. Láttátok már a rugalmas kendőmet, ami igazi megváltás amikor Kopp megunja a dzsippet, vagy csak gyorsan át akarok szaladni a boltba.

szépazélet, én megmondtam!

Most viszont új fejezet kezdődik életünkben. Beszerzek rengeteg egy szövött kendőt. Egyelőre bérlek csak, hogy kitapasztaljam milyen. Volt már nálam Lana és most tesztelek egy rövidebb Amazonast. Rengeteg kötési mód létezik, amiből az ember egyszercsak ráérez, hogy melyik az igazi. Abban a fázisban vagyunk, hogy keressük az igazit. Tudjátok, a túrára.

apám néha igazán röhejes vicces

Picsóka

Volt dokinál mindenféle rutindolgot elvégeztetni. Kapott oltásokat, mindenféreg kihajtóját és egy jól megérdemelt popónyomást. Ez a bűzmirigy kinyomását jelenti, ami néha nem árt. Egyszer felajánlotta a doki, hogy megtanítja hogyan kell, de Cs. nincsazazisten pillantására doktorunk lemondott tervéről. Inkább végezze szakember, mondja Cs.. Pedig van itthon frankó nyúlós gumikesztyűm. Hehe.

kupaktanács, érintkezési szabályok tisztázása

...én is kicsi vagyok és te(l)hetetlen, simogassál!

csicsóka

Gondolataim már a tavasz körül forognak. Hogyan csiholok életet piciny paradicsommagokba, hogyan szórom a lopott virágmagokat a kert random pontjaira és miként ültetek balkonnövényeket puha földű ládákba. Most is ültethetnék ezt-azt, többször is gondolok rá egy nap. Aztán visszakucorodok puhahomlokú Kopp mellé és nézem ahogy szuszog. Aztán odakuckózik Picsó is karnyújtásnyira, mondván menjen esőbe ki az, aki bolond. Naőnem! Mi sem.