2014. július 18., péntek

nem várunk semmire, csak...

Csikó

Új taktikát gondoltam ki. Nem várom Őt pontos dátumra és akkor nem ér csalódás, hogy áhh már megint nem ma van a napja. Szóval csak lógatom a lábam, mintha semmit sem várnék. (Hihető?!)
Ha majd megkérdezitek, hogy mit kívántam terhesség alatt, mostmár tudom a választ. Eddig nem volt semmi, amit kifejezettem ettem/ittam volna. Első időkben az olajosmagvak, de azokkal meg szépen el is intéztem magam annyira, hogy csak a minap fanyalodtam rá megint a mogyoróra hányinger nélkül. Szóval egy facebookos csoportban az anyukák tiszta extázisba jöttek egy bizonyos malátaital említésétől. Gondoltam uccu neki, kóstoljuk már meg mire ez a nagy örömködés. Nos, röviden annyit róla, hogy azóta NINCS olyan nap, hogy ne innék egyet. Jéghidegre behűtve, lassan kortyolva. Van sima, gránátalmás és citromos is. Mind nagyon finom! Árulnak limonádésított változatot, na az annyira nem nagy szám. Finom, de nem isteni. Szóval ha kérditek mit kívántam, akkor a válaszom: Karamalzt! ... egyébként szoptatós anyukáknak ajánlják... cisszentek egyet és meg is van minden napra a privát tejfakasztó bulim.
szerelem ez, nem más

Nézelődtem jobbra-balra és felkeltette a figyelmemet a baba hordozás. Van is olyan ismerősöm, aki használ/használt valamilyen hordozóeszközt és nagyon dicsérte. Nosza, elkezdem utánaolvasgatni és nézelődni. Az első időkre (kb 3 hónap) ajánlanak például rugalmas hordozókendőt. Gondoltam nekem is kell egy. Facebook csoportot keres, belép, kérdez és megvesz. Így lett egy vadonatúj Liliputi kendőm másodkézből (ilyen). Már Cs. is ügyesen tekerinti magára a még babátlan kendőt. Remélem mindannyian élvezni fogjuk a hurcibálás eme módját!

Picsóka

Popóval közelítő kisbarátom eufóriában lebeg, mióta Cs. szabadságon van. Sokat birkóznak és kergetőznek. Ha leszáll a sötét, akkor viszont munkába áll és órákra eltűnik hatalmas 3 zsebkendőnyi kertünkben. Igen, akkor jönnek elő a békák. Békászni meg jó, békászni muszáj!
a kép magáért beszél
egyébként a háló is új az ajtón, ilyen mágneszáras, teszkóban vevős és JÓ!
cseppfotózás level 100...soha nem könnyíti meg a dolgom
például gombákat erdőben fotózni ezért lehetetlen...csak ő is kiváncsi...kmhh



csicsóka

Most is hallom, hogy megy az akkus csavarozó. Előtte a gyalu vinnyogott, mint valami vén macska. Aztán mintha a rezgőcsiszoló is dünnyögött volna valamit. Bizony, Cs. itthon van és ezerrel pörög. Míg raklapot lát, nem nyugodhat. Pont most újabb virágládákon dolgozik. Tegnap a szebb deszkákból babapolcot rittyentett a pelenkázó fölé, ami már csak lakkozásra vár. Felraktunk egy állítólag szabályos háromszög alakú (tökre nem olyan alakú, átverés - ezek nem tudták, hogy matektanárral kezdtek ki) árnyékolóponyvát a sörpad fölé és még kedves kis lámpásokat is aggatunk ki. Szóval szépülünk.
Én nekiestem a paradicsom dzsumbujnak és kegyetlenül fel- és megritkítottam őket. Este átültetem a futóbabokat versenyképesebb helyre, mert most a paradicsomok elnyomják őket. Nomeg pont békászási és gyíkászási útvonalba esnek szerencsétlenek.
Sokat beszélek, nézelődjetek inkább:
jaaaa, piros a ponyva...a másik lehetőség magenta volt
ki sem lehet minket robbantani az új piros kuckónkból!
a kis lámpásokat karabinerrel rögzítettük, könnyen lecsatolhatóak
különleges virágú muskátli - ez állt a kis leárazott árva címkéjén
hát nemtudom
Szevasz Picsóka! 1 - 0 ide!
uborka, csak megérem a kovászolást
ez csak úgy tetszett, mert Cs. kigyomlálta a kavicsost és így eléggé pofás
ja, a hátsó ajtó is raklapos...nyilván
azt szeretem ebben a mezei virágban, hogy akkor is szép, ha már elvirágzott
mesebeli kis hercegnőkoronára hasonlít
a gigantikus kertünk egyben
...és nyilván ne a füvet keresd
(Cs. kucorog a pecu ajtajában)



2014. július 11., péntek

röviden, mert még vasalnom is kell

Csikó

Az orvosom az utolsó ultrahang után bejelentette, hogy ez a gyermek elkészült. Most már kiírt dátum ide vagy oda, bármikor jön, örülünk. Nyilván.
A fő attrakció a csuklás. Csuklás reggel üdvözlésképp, napközben szórakoztatás végett, este apa figyelemfelkeltéseként és éjszaka is, csak hogy nehogymár jól aludjak. A hidegfront maga volt a megváltás! Minden esőcseppjét élvezem, mert végre visszatért belém az élet. Olyannyira, hogy még vasalni is jól esett. Olyan nyugalomban vagyok, nehezen hiszem el azt, hogy 1-2 hét van már csak hátra. Aztán uralomra törnek a férfiak idehaza, hárman. Node a szálakat azért az egynő mozgatja a háttérből (továbbra is).  ;)

Picsóka

Még mindig egy nagy szeretetgombóc ez a kutya napközben. Ölelgetős és odabújós, fenékvakartatós. Estefelé belébújik valami veszett vadászösztön és rommá ássa a kertet békák és gyíkok után kutatva. Raklapdarabok repülnek, földkupacok épülnek. Jövő nyáron kazamaták sétára visszük vendégeinket a kert hátuljába. Jegyek már kaphatóak a kijelölt jegypénztárakban.
...adjadmár vagy elkopik az orrom!
csicsóka

Nincs sok újság. Van egy új szerzeményem, a virágok hol kókadoznak a vízhiánytól, hol pedig vadul virítanak, a paradicsomok özön zöld bogyót produkálnak, a padot meg továbbra is imádjuk.
Emlékeztek a kókadozó petúniára?! Mintha kicsit jobban vóna! :)
indiáncsalán, állítólag szereti a cudar körülményeket. Rajtunk nem múlik, igaz kutty?!
Picsó szerette ezt a kis levendulát tavaly nyáron halálra. Próbáltam menteni, ami menthető. Így sikerült.
Tudom, mutattam már. De ez a pillangóvirág annyira fotogén.

Jöjjön egy kis paradicsom körkép. Remélem nem sértődnek meg az újszülöttezős időszak alatt...

Emlékszem amikor még kis cérnaszálak voltak, mostmeg lassan kiröppennek...
...vajon ki lesz a kedvenc?!

ők kimaradtak



2014. július 2., szerda

Nyugi van, meg szeretet...

Csikó

...és eljő a 37. hét. Kispötty leszokóban van a bulizásról. Nagyfiú már és nem tombol. Helyette azzal van elfoglalva, hogy nagy lustákat nyújtózzon. Apja tapogatva örül, anyjának könnye csordul. Olyannyira tetszik neki az apukája, hogy a kedvéért bármikor hajlandó nyújtózkodó tudományát bemutatni. Bárhova teszi Cs. a kezét, perceken belül szkanderezhet kisfiával. Ezzel mindketten nagyon jól elszórakoznak esténként. Én meg markolom az ágy szélét, nehogy úgy jöjjön ki mint az alien a nyolcadikutasahalálban.

Nem kaptok képet! Kismamagatyában valahogy így nézek ki...


Picsóka

Nagy a szerelem! Már a szoba másik sarkába sem mehetek el anélkül, hogy utánam ne iramodna azonnal. Árnyékom lett napi 24 órás szolgálatban. Néha-néha kivonul napozni, de folyamatos csekkolás alatt vagyok akkor is. Közben szörnyen pofátlan dolgokat művel. Az egyikről árulkodik ez a kép:
és még a sörömet is felrúgta! (nyilván alkoholmentes, mitgondoltok?!)
...és még mindig nem tudok 3 percnél tovább úgy állni, hogy hozzám ne dőlne egy csudálatos kutyapopó:

Ha jól emlékszem még nem mutattam a kutyakilátót, ha igen akkor ezer bocccccs:

csicsóka

Az a baj, hogy amikor van energiám tenni-venni a kertben akkor vagy hétágra süt a nap és majd' beájulok, vagy túlpörgök és aztán csak pihegek a nap hátralévő részében. Pedig a paradicsomok folyamatosan adnak munkát. Már sejtem, hogy kicsit túl közel ültettem őket egymáshoz...
már nincs hovatovább, gondolkozok egy machete beszerzésén

Virágok nyílnak itt is-ott is, velük nem kell sokat szöszölni:
pillangóvirág az aktuális kedvenc...belecsempésztem Cs.-t, a Qtya meg saját magát csempészte bele
már említettem, hogy megszerettem a büdöskéket...ez a lopott óriás fajta
Ti tudtátok, hogy ilyen szép a kövirózsa virága?
Kudarc. A petúnia napimádó. Napersze! Hazudás! Vagy csak locsolni kellett volna?!
Most új esélyt kap új helyen...meglátjuk!
A hétvégén viszont kitettünk magunkért. Najó, leginkább Cs. bácsi! Tudjátok, raklap téma. Megint. Régóta gyűjtögeti a szebb darabokat, hogy megépíthesse legújabb álmát, a söröző/pálinkázó padot/asztalt. Napokig le sem állt, csak pörgött és gyalult és csiszolt és festett és lakkozott és csavarozott és káromkodott és újrakezdte (és ásott meg főzött is). Így lett vasárnapra 90%-ig kész a nagy mű. Én kreatívkodtam kicsit közben, szitakötőket festettem meg fura kis virágokat a készülő deszkákra. Azóta folyamatos használatban van. Igen, még esőben is kinn tanyázunk, mert OLYANJÓ!
Régi iskolaszékre épült a pad, de olyannyira csudagyönyörű lett, hogy kap majd normális, szép falábakat.

Hááát a festő/grafikus diákjaim és kollegáim most ne nézzenek ide! Mondom NE!
Mivel vérszemet kaptam a festétől és nem bírtam abbahagyni, ezért új projekt után néztem. Olyan a kis sziklakertünk mint egy tündértanya, ezért gondoltam na most csinálok egy kis manóházat. Szétnéztem a pecuban (így hívjuk a szerszámos pasibirodalmat) és találtam egy levágott karóvéget. Ehhez készítettem szódabikarbónás főzött gyurmát, amit napon kiszárítottam és megfestettem. Kapott a karóvég egy kör fehér festést, ráragasztottam a gyurmát és tetőnek pár háncsdarabot ( amit a pecu szemeteséből túrtam ki). És tádááám, elkészült Orzi kunyhója (Orziról majd később, babásabb napokon):
még lakkozni kell és jól beállítani, de Orzi már használatba vette...:)