2014. szeptember 23., kedd

kis helyen is majomcirkusz

Helló! Ismerlek?!
(sokszor gondolkodom azon, hogy hány olyan ember olvas akit nem ismerek személyesen...van egyáltalán olyan elvetemült?!)

Csikó

Van az a tortúra, amikor ezredjére takarod vissza kisdeded a babakocsiban mert ő épp maratont fut. Ilyenkor egy hosszú séta alkalmával ezért kétezerszer hajolsz be a gyermekedhez, mert közben ugye a cumi is kiköpődik. Na gondoltuk kitolunk vele. Drága kis maratonistánknak beszereztünk egy csudakék csudatakarót. Tépőzár itt-ott és máris csak ezerszer bújok a kocsiba. Imádjuk ezt a babatyut (FAWorite termék), erdei sétára is visszük. Kikapjuk-visszapottyantjuk Koppot, bárhogy is tomboljon a szélvihar.
Picsó és kisgazdi
(félő, hogy azt hiszi majd a kisfiam, hogy ez a neve, annyit mondjuk...kisgazdi)

etetés után kishídon patak felett babatyuban


Koppot is elérte a hasfájás. Már kétszer-háromszor is felkel egy éjszaka. Na ezen a ponton kezdenek el szemöldököt húzogatni olvasó anyukáim, kiknek éjjelente 1-2 óránként ébred nyöszörgője. Jó,jó ahhoz szoktunk, hogy egyszer kel fel, mit tegyek ha már az elején elkapatott minket.
keresd a kakukktojást


Picsóka

Azt már tudjátok, hogy Picsó megutálta az autózást. Éppen ezért kisebb majomcirkuszra hasonlítunk amikor útnak indulunk mi négyen. Mivel a bátor ebzet nem hajlandó a csomagtartóban utazni, az első ülésre meg nem mehet, ezért logikus, hogy a hátsó ülésen őrjöng kucorog. Meg Kopp is. Meg én. Azt is tudjátok már, hogy Cs. a zatyaúristen. A kép a következő: anya középen nyomorogva bal kézzel próbálja féken tartani a gazdája nyakába mászni vágyó nyáleregető kutyát, míg jobb kezével egyszerre árnyékol, cumisüvegből itat (és fotóz), szájával idegtépően szórakoztatóan berreg és próbál előre nézni kutya mellett ellesve, mert különben hányingere lesz a mozgó autóban. Tíz perc alatt élek le fél napot. És akkor még nem is sír senki.
testrészek ha sokan egy helyen...
a bátor szépfiú kiszabadult a kocsiból



csicsóka

Nagy kertészkedésbe fogtunk Cs.-vel hétvégén. Picsóka rágcsálással segédkezett, apjuk kinyírta a paradicsomot, paprikát, sóskát, kukoricát, uborkát, babot, füvet nyírt és rendezkedett a raklapjaival én meg magamra kötöttem kicsiKoppot és segítettem nézni. És fotózni. Na majd tavasszal meglátjátok hogy bepörgök!
amazonas kendőben éppen nagyon kertészkedünk

a romeltakarítás mestere munkában
dzsumbuj és az örök kutyapicsó
előkerti virágágyás, ha nem érinti emberkéz
milyen gödör?!




2014. szeptember 15., hétfő

most nem kertelek

Csikó

Gondban vagyok a számokkal. Aki ismer, az tudja hogy mennyire képtelen vagyok számokat megjegyezni. Főként ha ezek a számok közben időről-időre változnak is. Na ezért van falinaptáram és ezért ikszelem a napokat. De ha az utcán megkérdezik, hogy deédesmennyiidős vagy hogy mennyivelszületettakisdrága, akkor bizony komoly fejtörés után megközelítőleg tippelek válaszolok.
te?! az anyám?! nemááááár...
Szóval Kopp most 7 hetes múlt (köszi Cs.!). Hogy rohan az idő, lassan kirepül a fészekből.
Különösebb gond nélkül telnek napjaink. Vagyis telnének, ha nem kellene kimozdulni. De kell. Ilyenkor vesszük elő a járgányt, a monstrumot, a dzsippet, a babakocsit. Örökölt példányunk hatalmas kerekekkel küzdi le velünk a legdurvább terepet is, de az emberi hülyeséggel megbirkózni nem tud. Városunk egyébként sem széles utcáiról és járdáiról híres, de itt még nincs is nagy gond. Járgányunk fütyörészve veszi az akadályokat. Nade mikor egy parkoló autó mellet sajnos nem férünk el 20 centin, csak ha forgalommal szemben kimászunk a háromsávos forgalmas útra, akkor az csöppet irgumburgum hangulatba hoz. (Kopp még nem érti a káromkodást...remélem) Nem is beszélve arról, hogy kitartóan gurulunk egy sávban a járdán, de a szemben jövő középkorú banya nő elvárja, hogy kikerüljük. Mesélhetnék még, gondolom a nagyvárosi anyukáknak sem kell a helyzetet bemutatnom...
Úgyhogy bosszúból elmentem egy hordozós tanfolyamra. Láttátok már a rugalmas kendőmet, ami igazi megváltás amikor Kopp megunja a dzsippet, vagy csak gyorsan át akarok szaladni a boltba.
szépazélet, én megmondtam!
Most viszont új fejezet kezdődik életünkben. Beszerzek rengeteg egy szövött kendőt. Egyelőre bérlek csak, hogy kitapasztaljam milyen. Volt már nálam Lana és most tesztelek egy rövidebb Amazonast. Rengeteg kötési mód létezik, amiből az ember egyszercsak ráérez, hogy melyik az igazi. Abban a fázisban vagyunk, hogy keressük az igazit. Tudjátok, a túrára.
apám néha igazán röhejes vicces


Picsóka

Volt dokinál mindenféle rutindolgot elvégeztetni. Kapott oltásokat, mindenféreg kihajtóját és egy jól megérdemelt popónyomást. Ez a bűzmirigy kinyomását jelenti, ami néha nem árt. Egyszer felajánlotta a doki, hogy megtanítja hogyan kell, de Cs. nincsazazisten pillantására doktorunk lemondott tervéről. Inkább végezze szakember, mondja Cs.. Pedig van itthon frankó nyúlós gumikesztyűm. Hehe.
kupaktanács, érintkezési szabályok tisztázása
...én is kicsi vagyok és te(l)hetetlen, simogassál!

csicsóka

Gondolataim már a tavasz körül forognak. Hogyan csiholok életet piciny paradicsommagokba, hogyan szórom a lopott virágmagokat a kert random pontjaira és miként ültetek balkonnövényeket puha földű ládákba. Most is ültethetnék ezt-azt, többször is gondolok rá egy nap. Aztán visszakucorodok puhahomlokú Kopp mellé és nézem ahogy szuszog. Aztán odakuckózik Picsó is karnyújtásnyira, mondván menjen esőbe ki az, aki bolond. Naőnem! Mi sem.



2014. szeptember 1., hétfő

a horkolás alatt született bejegyzés

helló, naugye hogy már hiányoztam!

Csikó

Kopp már hat hetes lesz pénteken. A napirendük általában úgy alakul, hogy 5 vagy 6-kor kelés, 7-ig fetrengés az ágyunkban míg Cs. tollászkodik és megy dolgozni felüdülni a munkahelyére, pár óra nézelődés, táncolás (mindig a táncahóban-ra) vagy szunyókálás különböző helyeken (nem, a kutyaágyban még nem!), dél körül különböző vizsgálatokra sétálás, délután ismét klubdélután hármasban, három körül már gyakran pillogunk az órára, hogy mikor lesz már 5, amikor is hazaérkezik a megváltó. Jó esetben 5 körül be is fut Zeusz istenünk, akire mindhárman rávetjük magunkat, mondva "azt hittük már sosejössz!" (Picsó rávetődve is marad egészen az esti alvásig). Cs. ezután tesz-vesz kicsit, aztán 5 perc(!) cuccolás után felkerekedünk sétálni. Egyre hosszabbak a sétáink, ahol Picsókám fülig érő szájjal szertelenkedik, Kopp bealszik (vagy önfeledten üvölt, mint a sakálba szorult féreg), apa és anya meg kitárgyalja a napját. Fél nyolc körül vigyorgós fürdés, sírós törölközés, kihagyhatatlan kutyapuszi a bal babatalpra. Aztán evés és szunya. Kb 5 óra már összejön egyhuzamban. Aztán kómás evés hajnalban, majd megint szunya, aztán kezdjük az egészet az elejéről.... így látja valaki, aki kivülről néz.
Én hogy látom? Reggel beülök a szoptatós babzsákfotelembe, majd este kiszállok. Kábé.
utoljára egy kocsmában zenéstáncos szórakozóhelyen láttam ilyet...

Sétáink babakocsisak többnyire, de már próbálgatjuk a rugalmas kendős hordozást. Mindig bealszik benne, többnyire ordítva horkol. Megyek a héten hordozós tanfolyamra is és kipróbálom a szövött kendőket, illetve a kötéseket igyekszem megtanulni. Muszáj edzeni, mert októberben 12 km vár ránk a Bükkben. Beneveztünk a kedvenc teljesítménytúránkra, ahol most 36 km helyett a legrövidebb távot futjuk. Picsó is nevezett és Kopp is. Hiszen már három hetes kora óta sétálgatunk az erdőben. Szóval a team keményen edz.
Cs. is nyomja a hurcit, horkoló Koppal
én is batyuzok, ebzet meg "vadászik"
roppant életbevágó hadművelet, avagy Cs. közlegény édesszerelmem akcióban
jó végre kiszabadulni a zöldbe...ami lassan barnasárgazöld
óóó igen, mire nem jó a babakocsi kosara...
vaaan mit kiszagolni!

Picsóka

Baromira szelíd ez az eb! Egyre inkább befogadó. Például ha létszámellenőrzést tart, nem felejti el Koppot is lecsekkolni. Keresi, ha nincs a helyén. A lábcsók osztás a napi rituáléjába tartozik. Ha keserves babasírást hall, behordja kedvenc sáros játékait és a kiságy elé dobja, vagy hevesen csóválva próbálja az ölembe tuszkolni...vagy a számba. Szoptatás közben a lábamhoz fekszik, sétáltatásnál be-be les a kocsiba. Kopp pár napja felfedezte magának, azóta hatalmas mosolyokkal bombázza. Most még szép a kutyaélet, nade egyszer valaki felnő...
a bátor és jóképű vizslafiú
a bátor és jóképű vizslafiú cipelése az autóhoz, mert valójában betoji ...és jóképű

csicsóka

jajjjjjjjj. Most, így a hatodik héten csináltam már valamit. Nyírtam a paradicsomokból, de semmi látszatja. Már szaladtam is vissza az ébredezőhöz. Gyűjtöttem magokat, de nem is rendszereztem, mert szaladtam vissza az éhezőhöz. Szóval bocs kert, majd később, majd máskor, majd ha fagy...
ez kárpótol a csoffadt és tetves virágokért, rohadó paradicsomokért