Nyugi van, meg szeretet...

Csikó

...és eljő a 37. hét. Kispötty leszokóban van a bulizásról. Nagyfiú már és nem tombol. Helyette azzal van elfoglalva, hogy nagy lustákat nyújtózzon. Apja tapogatva örül, anyjának könnye csordul. Olyannyira tetszik neki az apukája, hogy a kedvéért bármikor hajlandó nyújtózkodó tudományát bemutatni. Bárhova teszi Cs. a kezét, perceken belül szkanderezhet kisfiával. Ezzel mindketten nagyon jól elszórakoznak esténként. Én meg markolom az ágy szélét, nehogy úgy jöjjön ki mint az alien a nyolcadikutasahalálban.

Nem kaptok képet! Kismamagatyában valahogy így nézek ki...

Picsóka

Nagy a szerelem! Már a szoba másik sarkába sem mehetek el anélkül, hogy utánam ne iramodna azonnal. Árnyékom lett napi 24 órás szolgálatban. Néha-néha kivonul napozni, de folyamatos csekkolás alatt vagyok akkor is. Közben szörnyen pofátlan dolgokat művel. Az egyikről árulkodik ez a kép:

és még a sörömet is felrúgta! (nyilván alkoholmentes, mitgondoltok?!)

...és még mindig nem tudok 3 percnél tovább úgy állni, hogy hozzám ne dőlne egy csudálatos kutyapopó:

Ha jól emlékszem még nem mutattam a kutyakilátót, ha igen akkor ezer bocccccs:

csicsóka

Az a baj, hogy amikor van energiám tenni-venni a kertben akkor vagy hétágra süt a nap és majd' beájulok, vagy túlpörgök és aztán csak pihegek a nap hátralévő részében. Pedig a paradicsomok folyamatosan adnak munkát. Már sejtem, hogy kicsit túl közel ültettem őket egymáshoz...

már nincs hovatovább, gondolkozok egy machete beszerzésén

Virágok nyílnak itt is-ott is, velük nem kell sokat szöszölni:

pillangóvirág az aktuális kedvenc...belecsempésztem Cs.-t, a Qtya meg saját magát csempészte bele

már említettem, hogy megszerettem a büdöskéket...ez a lopott óriás fajta

Ti tudtátok, hogy ilyen szép a kövirózsa virága?

Kudarc. A petúnia napimádó. Napersze! Hazudás! Vagy csak locsolni kellett volna?!
Most új esélyt kap új helyen...meglátjuk!

A hétvégén viszont kitettünk magunkért. Najó, leginkább Cs. bácsi! Tudjátok, raklap téma. Megint. Régóta gyűjtögeti a szebb darabokat, hogy megépíthesse legújabb álmát, a söröző/pálinkázó padot/asztalt. Napokig le sem állt, csak pörgött és gyalult és csiszolt és festett és lakkozott és csavarozott és káromkodott és újrakezdte (és ásott meg főzött is). Így lett vasárnapra 90%-ig kész a nagy mű. Én kreatívkodtam kicsit közben, szitakötőket festettem meg fura kis virágokat a készülő deszkákra. Azóta folyamatos használatban van. Igen, még esőben is kinn tanyázunk, mert OLYANJÓ!

Régi iskolaszékre épült a pad, de olyannyira csudagyönyörű lett, hogy kap majd normális, szép falábakat.

Hááát a festő/grafikus diákjaim és kollegáim most ne nézzenek ide! Mondom NE!

Mivel vérszemet kaptam a festétől és nem bírtam abbahagyni, ezért új projekt után néztem. Olyan a kis sziklakertünk mint egy tündértanya, ezért gondoltam na most csinálok egy kis manóházat. Szétnéztem a pecuban (így hívjuk a szerszámos pasibirodalmat) és találtam egy levágott karóvéget. Ehhez készítettem szódabikarbónás főzött gyurmát, amit napon kiszárítottam és megfestettem. Kapott a karóvég egy kör fehér festést, ráragasztottam a gyurmát és tetőnek pár háncsdarabot ( amit a pecu szemeteséből túrtam ki). És tádááám, elkészült Orzi kunyhója (Orziról majd később, babásabb napokon):

még lakkozni kell és jól beállítani, de Orzi már használatba vette...:)