2014. szeptember 1., hétfő

a horkolás alatt született bejegyzés

helló, naugye hogy már hiányoztam!

Csikó

Kopp már hat hetes lesz pénteken. A napirendük általában úgy alakul, hogy 5 vagy 6-kor kelés, 7-ig fetrengés az ágyunkban míg Cs. tollászkodik és megy dolgozni felüdülni a munkahelyére, pár óra nézelődés, táncolás (mindig a táncahóban-ra) vagy szunyókálás különböző helyeken (nem, a kutyaágyban még nem!), dél körül különböző vizsgálatokra sétálás, délután ismét klubdélután hármasban, három körül már gyakran pillogunk az órára, hogy mikor lesz már 5, amikor is hazaérkezik a megváltó. Jó esetben 5 körül be is fut Zeusz istenünk, akire mindhárman rávetjük magunkat, mondva "azt hittük már sosejössz!" (Picsó rávetődve is marad egészen az esti alvásig). Cs. ezután tesz-vesz kicsit, aztán 5 perc(!) cuccolás után felkerekedünk sétálni. Egyre hosszabbak a sétáink, ahol Picsókám fülig érő szájjal szertelenkedik, Kopp bealszik (vagy önfeledten üvölt, mint a sakálba szorult féreg), apa és anya meg kitárgyalja a napját. Fél nyolc körül vigyorgós fürdés, sírós törölközés, kihagyhatatlan kutyapuszi a bal babatalpra. Aztán evés és szunya. Kb 5 óra már összejön egyhuzamban. Aztán kómás evés hajnalban, majd megint szunya, aztán kezdjük az egészet az elejéről.... így látja valaki, aki kivülről néz.
Én hogy látom? Reggel beülök a szoptatós babzsákfotelembe, majd este kiszállok. Kábé.
utoljára egy kocsmában zenéstáncos szórakozóhelyen láttam ilyet...

Sétáink babakocsisak többnyire, de már próbálgatjuk a rugalmas kendős hordozást. Mindig bealszik benne, többnyire ordítva horkol. Megyek a héten hordozós tanfolyamra is és kipróbálom a szövött kendőket, illetve a kötéseket igyekszem megtanulni. Muszáj edzeni, mert októberben 12 km vár ránk a Bükkben. Beneveztünk a kedvenc teljesítménytúránkra, ahol most 36 km helyett a legrövidebb távot futjuk. Picsó is nevezett és Kopp is. Hiszen már három hetes kora óta sétálgatunk az erdőben. Szóval a team keményen edz.
Cs. is nyomja a hurcit, horkoló Koppal
én is batyuzok, ebzet meg "vadászik"
roppant életbevágó hadművelet, avagy Cs. közlegény édesszerelmem akcióban
jó végre kiszabadulni a zöldbe...ami lassan barnasárgazöld
óóó igen, mire nem jó a babakocsi kosara...
vaaan mit kiszagolni!

Picsóka

Baromira szelíd ez az eb! Egyre inkább befogadó. Például ha létszámellenőrzést tart, nem felejti el Koppot is lecsekkolni. Keresi, ha nincs a helyén. A lábcsók osztás a napi rituáléjába tartozik. Ha keserves babasírást hall, behordja kedvenc sáros játékait és a kiságy elé dobja, vagy hevesen csóválva próbálja az ölembe tuszkolni...vagy a számba. Szoptatás közben a lábamhoz fekszik, sétáltatásnál be-be les a kocsiba. Kopp pár napja felfedezte magának, azóta hatalmas mosolyokkal bombázza. Most még szép a kutyaélet, nade egyszer valaki felnő...
a bátor és jóképű vizslafiú
a bátor és jóképű vizslafiú cipelése az autóhoz, mert valójában betoji ...és jóképű

csicsóka

jajjjjjjjj. Most, így a hatodik héten csináltam már valamit. Nyírtam a paradicsomokból, de semmi látszatja. Már szaladtam is vissza az ébredezőhöz. Gyűjtöttem magokat, de nem is rendszereztem, mert szaladtam vissza az éhezőhöz. Szóval bocs kert, majd később, majd máskor, majd ha fagy...
ez kárpótol a csoffadt és tetves virágokért, rohadó paradicsomokért

Nincsenek megjegyzések: