2015. február 16., hétfő

a kétfogú és a hősösen bátor

Csikó és Picsóka

Itt ez a kis borzos kétfogú és a barna pusztító pusziosztó. Gyerek és kutya. Már képtelenség róluk külön-külön írni. Egyik sztoriban benne van a másik és fordítva. Mintha össze lennének celluxozva. Közös az evés, közös a fetrengés, közös a séta, közös a fürdés...minden közös.

eskü nem végzünk fizikai kísérleteket a gyerek hajával...gyári

Ebzetnek a nap egyik fénypontja a babaetetés. Répás csirke, tökös csirke, csirkéscsirke, jöhet bármi.

"Navégre, ebéd! Ide ülök tisztes távolságba, hogy érezzék, nem nyomulok. Kiigazítom minden porcikámat, szép feszesre húzom magam, a távolba révedek és türelmesen várok. Egy hős vagyok. A francba, hogy kell visszaszívni a nyálamat?! Ülj szépen és várj, meg ne moccanj. Jajj majdnem odapillantottam a kanálra. Az maga lenne a vég! Akkor azt hinnék, hogy kuncsorgok. Feszíts és ne is lélegezz, akkor talán kapsz..."
- gondolta a Kopptól 5 cm-re feszítő eb, elcsurranó nyállal miközben szeme csücskéből a kanalat leste. Aztán megkapta a maradékot, ha már kikuncsorogta.


Általában Koppal ott fetrengünk a szobában, ahova a nap süt. Na ki szereti még fanatikusan a napot?!

"Ohh melengető sárga pötty odafönn, megyek és fényedbe henteredek. Mámorító ez a meleg, alig látok, hallok. Itt ez a jó kis csücske a szőnyegnek, rákucorodom és élvezem a fényt. Minő puhaság ölel körbe, és finom az illat is. Kinyújtózom és nem törődök a halkan zümmögő zajmorzsákkal, sem a csiklandozó fűszálakkal, csak élvezem a melengető sugarakat..."
- szusszant Samu, mialatt valaki gazdája ordítozott a kutyájával hogy azonnal szálljon le a babatakaróról és különbenis húzzon onnan, mert a gyermek már a harmadik kiló szőrt tépi belőle.
decukin játszol Kopp...holis a gépem?...Samu nemááááááár
csakafejelógrá...
muti az orrlyukad haver!

Hétvégén felkerekedünk sétálni egy nagyot együtt, mert az az igazi.

"Micsoda?! Öltöztök? Jajj én is! Én is énis énis éniséniséniséniiiis! Ugrálok, mert csak szemmagasságban láttok jól. Jajj, ne tököljetek már annyit, indulás! Gyerünk gazdi, elhúzlak oda arra a helyre ami most hirtelen eszembejutott. Nem kell fáradnod, húzlak én. Gyerecsakgyere! Jajj juteszembe, kisgazdi jön? Szaladjunk már vissza megszagolni. Oké, megvan, akkor mehetünk a végtelenbe és tovább. Háhá megyünk! HáHáááááá! Kisgazdi? Megvagy? Oké, meg, nyomás tovább. Tádáámm tádámm ittjövök, nézzétek. Hű mekkora folyó, mekkora tömeg! És én egyedül vezetem a falkám póráz nélkül. Csak peckesen, csak bátran. Csak kövesd a hömpölygő folyót, és vidd a néped. Ezaz, hős vagyok. Lássák csak az emberek..."
- húzta ki magát a kutya és tovább sétált a patak mellett a töküres bicikli úton.

Néha egyszer csak lefekszik és onnan sehova. Van, hogy ez a kövesút. Vagy bátor, vagy pontnem.
Csikó, a háticsóka és Picsóka. háháhhh


Esténként külön rituáléja van a fürdésnek.

"Nnnna ezek megint csapják a vizet, inkább szundítok egyet. Majd megyek, ha végeztek és megcsinálom én rendesen azt, amin most itt szerencsétlenkednek. Mit kerítenek ennek ekkora feneket?! Na hallom jöhetek lassan. Aha, már emelik. Középsőgazdi a cél előtt elkap, hátraránt a lába közt és káromkodik. Ez amolyan rituálé nála, hogy jelezze én jövök. Na ekkor előretörök és ott nyalogatom kisgazdit ahol csak érem. Alaposan szárazra nyalogatom. Gyorsnak is kell lennem, mert aztán szaladnom kell gazdit kikísérni. Mikor viszi ki a vizet akkor szörnyen fél kimenni és mindig hív magával. Egy hős vagyok. Azért még háromszor visszaszaladok egy-egy utónyalintásra. Alapos vagyok, na."
- gondolta a vizsla, akit Cs. és felesége nem győzött egyesült erővel távol tartani a frissen fürdött, ágyra tett pucér babától, majd kicsalogatni a szobából hogy végre meg lehessen törölni a most már kutyanyáltól is nedves gyermeket.
nem fürdős kép...nem
altatás karikás kendőben nyeremény rágcsalánccal 
Igor békapajti
(a kép és ami mögötte van...ez a mögötte)


csicsóka

...ébredezik a kert. Legalábbis már átfordult a másik oldalára és nyújtózkodott.
téltemető a temető előtt
na metélőhagymánk már lesz...mégha gyepünk nem is
kicsit sivár és kopasz még...de a főkertész már fejben tervez
fent említett kertész ezen a télen is kitett magáért...
sok munkaórát fektetett az általa megálmodott gyepszőnyegbe 


...és a végére egy...mittoménmi

6 megjegyzés:

Juhmeli írta...

Jaj, de nagyon jól esett olvasni egy kicsit rólatok. Elmerülni a ti apró-cseprőtökben. Olyan, mintha egy filmet néztem volna meg, vizuális típus vagyok, és egész héten fülig fog érni a szám tőle. Ilyen szerető, hősösen bátor kutyával a babás élet olyan, mintha két gyereked lenne. Természetesen ikrek.

Névtelen írta...

Mókás idő töltés még olvasni is,nem hogy benne lenni ;) Nagyon cukiságosak ezek a beszámolók,felettèbb tetszenek !!!

csipicsi írta...

Szia Meli! Komolyan olyan már, mintha valami régi jóbarátom lennél. Én is átjárok hozzád mókust lesni és te is beugrasz néha pár szóra. :) Valóban kettő a gyerek, kivéve amikor három. Munka után haza is ér a legnagyobb. ;)

csipicsi írta...

Drágaságos névtelen olvasóm! Annyira örülök, hogy írtál! Olyan jó amikor kapok egy kis visszajelzést. Ahogy szoktam mondani...hogy nem csak anyám olvas, meg az öcsém. Nameg Meli. :)
Szóval üdv itt!

balu28 írta...

Csak hogy még jobban érezd magad, én is írok.:)
Az a hajzat valami fenomenális! Meg a két "gyerek" viszonya is. Meg ez az írás is úgy ahogy van nagyon tetszett.
(Asszem fogalmazásgátlót vettem be köhögéscsillapító helyett.)

csipicsi írta...

Hurrá hurrá!
Köszi Balu! Annyira vártam már, hogy kommenteket kapjak! :D
Örülök, ha tetszik. Nektek írom. ;)