...mert neki is jár szuperhős köpönyeg!

 csak Picsóka

Az úgy kezdődött, hogy Cs.-vel megállapodtunk, hogy idén nincs karácsony és születésnap is csak megemlékezés szintjén. Na ekkor kaptam a varrógépet. Igaz, már évek óta gyűjtök rá de valahogy mindig elköltődött a pénz. Teljesen rákattantam a témára és az éjszakai szoptatások alatt már nem a hordozókendős oldalakat bújtam, hanem a szabásmintásokat. Gyorsan varrtam is egy kék rókabábot (ezt már mutattam), Cs. kendos ruhájához zsákizét zekkent, Picsónak kutyaágyhuzatot, Koppnak sapkát...aztán a kutya megpöcögtette a vállam, hogy ...hééé fázok. Adjál kabátot, különben nem viszlek el sétálni többet télen!... Na így kezdődött.

Megrendelőm egy fiatal átlagos méretekkel rendelkező vizslafiú. Roppant sármos. És bátor, nyilván.

A szekrényben régóta porosodó néhai legkedvesebb HellyHansen síkabátom lett kaszabolás áldozata. Imádtam ezt a kabátot, de valahogy kinőttem az ujját (azt hogy?!). Évekig szolgált engem, gondoltam nem is folytathatná jobb helyen, mint egy csodálatos kutyapopó hátán.

na hogy kerülhetett árnyék a kabátra?

Első lépésként lefejtettem az ujjait a kis bontóeszközzel, amit a varrósok használnak. Imádok suhanni a varrások mentén azzal a kis vágóizével!

Felhúztam az ujjatlan kabátot az ebre és szabókrétával berajzoltam, hogy hol szeretném majd vágni. Ezzel ő tulajdonossá avatta magát és amikor csak tehette, ráfeküdt. Nem győztem kerülgetni az ollóval.

Bejelöltem a hátán, hogy meddig kurtítom. Na ezt kár volt. Utólag látom, hogy simán belefért volna ez a hossz is. Sebaj, így is jól mutat, legalább van hely popóvakargatáshoz.

Itt egy pillanatra megállt a tudomány. Aztán eszembejutott, hogy létezik olyan, hogy ferdepánt. Na nekem olyan nincs a farzsebemben, kell más megoldás. Feltúrtam a szekrényt és találtam egy cuki roppant férfias kockás anyagot. Oké, de hogyan tovább?...

Felhívtam szomszédmártinénit és ő már magyarázta is az eljárást. 

Ferdén vágjad, mert akkor lesz nyúlása, simulása tudod. Olyan derékszögűháromszögesen tudod. (hogyne tudnám, matektanárnéni volnék vagymi)

Internettyóról lestem el, hogy a vasalódeszkára tűzve a tűket, azok szépen behajtják az anyagot, csak vasalni kell. Szétvasaltam az ujjaim, mert ez aztán tekeredett mindenfelé, de tény, hogy gyorsabb volt mint egy kézzel centinként behajtogatni. Meg olcsóbb, mint megvenni...

 Valahogy rábénáztam a pántot az anyag szélére és szidtam magam, hogy miért csak 4 centisre vágtam, belefért volna az 5 is...A popó részre szélesebb anyagrészt terveztem.

A mármár mély depresszióba zuhant  az eufórikusan lelkes alanyomra többször is rápróbáltam a kabátját, így kerestem meg a csatok hevederjeinek helyét.

 Hevederek felvarrása után íme, elkészült. A szuperhős köpönyeg (ahogy Demény ugatná).

Még kell majd valamilyen nyílást készítenem a hátára, hogy a hám alá kerüljön, és ne rá.

amúgy szépen le tud feküdni benne, csak itt éppen nyomoronckodik

Ezen aggódtam, de a teszt bebizonyította...nem kell minden séta után kutyakabátot mosni.

Csak nehogy kimaradjon a kispajtás. Ha kutyafül éppen nem az ollóm alatt feküdt, akkor a kisgazdit gingyolta. Javaslom megfigyelni, hogy ki fekszik a babatakarón és ki nem...