Immár harmincöt hete lakik nálunk Csikó. Ezidő alatt szépen berendezkedett napról-napra egyre szűkösebb kuckójában. Rendületlenül gyakorolja kedvenc küzdősportjait, a helybőltávol ugrást és tombol fergeteges házibulijain. Én ezzel a tapasztalattal magabiztosan vonultam a következő vizsgálatra (NST) ficánkoló nagyfiammal, melynek pont az a lényege, hogy míg rám csatolnak egy műszert kb 20 percre, addig a bébi akrobatáskodjon. A váróteremben elfogyasztott lekvárosbukta és a kedvenc fehércsokoládé után vártam, hogy végre felcsendüljön belülről valami bulizene. Percek múlva Csikó két frontos támadást indított. Az egyik a bordabástyát vette célba, a másik a hólyagvárat ostromolta. Roppant boldog voltam, mert bármely percben behívhattak, az SZTK-s wc meg maga az "álom", ráadásul mérföldekre tőlünk. Sebaj, tűrtem. Aztán egyszercsak nyílt az ajtó és beinvitáltak. Fotelbe huppantam, rámcsatolták a műszert, ami hangos nyikkantásokkal és dobogásokkal mérte a kedves szívhangját. Nagy büszkén dőltem hátra, hogy gyeremérjedcsaknaeztismegcsináltuk. Nagy nyugodt magabiztosságomat csak az asszisztensnő zavarta meg, hogy ugyan böködjem, csipkedjem (azthogy?!), ébresszem már őkelmét, mert hát nem hallom, hogy bealudt?! Dehogyis hallottam én, nem is értek hozzá kezdő kismókusként. Pont boldoggá tett, hogy ritmust zakatol a gép. Próbáltam csinálni vele ezt-azt, de hogy felébredt-e azt nem tudom most sem. Később leszedtek a ketyeréről, a doki motyogott valamit, hogy mostmár hetente lesz ilyen.
Aznap már nem aludt többet, elég volt neki ez a 20 perc.
 |
| szövegelválasztó funkciójú kép (meg hogy mondhassátok, hogy deügyesezaláááány) |
Minél kisebb a gyerek kecója, annál nehezebb normálisan ülni. A hátsód zsibbad, a bordádat kitámasztják istentudja hány lábbal. Szegény Cs. meg nem győz szerelmetes feleségének könyörögni, hogy a nyári estéket kint romantikázza vele a jólevegőn. De ha nem bír?! Egyszercsak megmakacsolta magát a drága férjem és előállt egy ötlettel. Márpedig kapsz egy nyugágyat asszony. Tiltakoztam én, hogy ááá ígysincspénz, meg drága, de ő csak erősködött. Mígnem egy napon megvettük AZ ágyat (széket?!). Ó, ez maga a megváltás! Azóta minden este bográcsozunk vagy grillezünk. Nagyon hálás vagyok érte!...mondjuk kiszállni egy külön egészestés műsorszám.
 |
| a jószék és a jókutya (ő is örül, hogy padlószinten vagyok vele) |
Még annyit csak, hogy összeraktuk a kiságyat, kimostam minden babaruhát, bizniszeltünk babahordozót kocsiba, beszereztünk egy pelenkázót
 |
| három ismerőstől/rokontól örökölt babarucik kimosva |
2 megjegyzés:
És hajtogatni?:D
Egyébként vasalni én is utálok, eddig nem is kellett, de ez a mosógép nagyon gyűri a ruhákat, pedig már csak 700-on pörög a centrifuga, úgyhogy muszáj vasalnom, és nem csak az ingeket Ferinek a munkába.:(
Ja, és majdnem elfeljtettem deügyesezalááááány!:) Tényleg.
Már nagyon várom, hogy láthassam a kiscsikódat, de addig is jó bulizást nektek és jó egészséget.
A hajtogatás a másik... bleeeee
Köszönjük a jókívánságot, mi is nagyon várjuk már a láthatást! :D
Megjegyzés küldése