2014. március 12., szerda

Mindenki edz!

Csikó

Tegnap elmentem Cs.-vel edzésre. Gondoltuk fotózok párat a kendosoknak és legalább nem itthon poshadozok, hazavárva őt. Őszintén szólva nagyon jól szórakoztam. De nem csak én, hanem Csikó is. Ahogy megtelt a levegő harci energiákkal, csattogtak a sinaiok és erőteljeseket kiáltottak a fiúk, kiscsikó is beindult. Pörgött, forgott, edzett.
Cs. és a kendo kendő felkötés bonyolult művelete
Beindult a gyerekszoba tervezési projekt is. Régi hálószobánkat átminősítettük babaszobává, amit egy hétvégén ki is pakoltak a fiúk. Kissé nehéz megszokni, hogy mikor Cs. keres valamit akkor egyből kapcsoljak a válasszal. (-Öööö a nappaliban van, vagyis a hálóban, vagyis áááááá, tudod a számítógép mellett.) Nehéz megszokni a szobák új funkcióját. Az elgondolás egyelőre annyi, hogy fehér Ikeás bútor lesz. Pont. Nincs vita. Megmondtam és kész.

Picsóka

Hajjajj mennyi gond lesz itt. Elindultunk a vadonatúj nyakörvben, peckesen. El is jutottunk a kapunktól 1 méter távolságba, majd az ebzet őrült és eszetlen húzásba kezdett. Átsétáltunk egy egész délutánt 10 percet így. Elszokott tőlem a drága, no lesz pár éve visszaszokni. Majd edzünk.
Picsóról tudni kell, hogy elhivatott deményista. Nem, ő nem az a kötsög fajta. Ő amolyan szépfiú. Tudja magáról, hogy roppant csinosnak számít vizslakörökben. Ha sétálunk és a szemben jövő nők nem rajonganak érte azonnal Jajjdecuki, Degyönyörű vagy Istenemdehazavinnélek felkiáltással, akkor mély depresszióba zuhan és sértetten vonul tovább, gyakran hátrapillogva.
mindenbe beleüti őpicsósága
csicsóka

Most hanyagoltam a kert témát, mert be kellett mennem a munkahelyemre segíteni ebben-abban. De örömmel látom, hogy a kis paradicsomok jól érzik magukat az új, penészmentes környezetben. Vígan edzenek, napoznak, néha hallani, hogy kórusban füttyögnek rajzfilmslágereket.

Nincsenek megjegyzések: