napozós napok

Csikó

Van az a dal. Soha nem is értettem miért üvöltik önfeledten emberek. Bulizós koromban sem értettem és most sem. Másnapos akarok lenni ?!...Alkoholt kismama nemigen iszik, de a lakó sokszor biztosítja róla, hogy azért ezt a fantasztikus érzést átélhesse újra és újra. A pénteket én is így töltöttem. Semmi buli, viszont forgó szoba, forgó ágy, forgó kutyavigyor, forgó világ köszöntött reggel. Amikor a fejed felemeled és már csattan is vissza a párnára. Úgy délután háromig tartott ez a vidám kis pizsiparty. Szerencsémre Cs. hamarabb hazajött és megmentett. Hős férjem és kutyám van. Az már biztos!
A kiscsikót úgy képzelem, hogy esténként fel-le rohangál a lakosztályában és néha felhúzza az istentudjahonnanszerzett jégkorcsolyáját és bőszen gyakorol. Lefekvés időben. Meg éjszaka.

Picsóka

Őfensége a tavasz legnagyobb rajongója. Egész nap roppant elfoglalt. Napozik. Van úgy, hogy pár centivel arrébb fárad és napozik tovább. Másnaposságom napján 10-15 percenként lélekszakadva berohant a szobába, lecsekkolta, hogy élek-e még, napszagú pofájával adott egy kutyacsókot, majd szaladt vissza sütkérezni.

nem cáfol rá a becenevére

Mikor eldöntöttük, hogy kutyánk lesz, kifejezetten a magyar vizsla került szóba. Gyerekbarát, szelíd, kedves, ragaszkodó. Pont ilyen kell nekünk, gondoltuk. Tudtuk, hogy hatalmas a mozgásigénye. Szerencsére másfél éve hegyek mellé költöztünk, így könnyű sétahelyet találni. Hétvégén gondoltunk egyet és kigurultunk az erdőbe, meglesni a kedvenc rétünket. Ezen a csodaszép lankás legelőn tavaly találtunk rengeteg gombát, apró, édes szamócát és kakukkfüvet mindenfelé. Gyorsan kedvenccé is vált. Picsóka ilyenkor teljesen euforikus állapotba kerülve ugrándozik körülöttünk kiskecskeként. Szerencsére már korán megtanítottuk rá, hogy bármilyen körülmények között visszahívható legyen. Így póráz nélkül ugrándozhat, vágtázhat, idétlenkedhet körülöttünk.

feszít, mert az atyaúristen kérte-azaz Cs.

fekete kökörcsin a kaszálón, tudtommal védett

tavalyi képek, ugyanitt

csicsóka

Cs. szerzett egy pár egy fatelepnyi raklapot. Pihenésre szánt perceiben raklapokat szed szét különböző ütő és feszítő eszközökkel. Terveink szerint ideiglenes kerítés, virágláda és kerti bútor lesz belőlük. Minden szabad négyzetméteren raklap tornyok magasodnak. Lehet ebből akar meggazdagodni, vagy bolondokházába jutni...

ez csak a garmada harmada

Paradicsomfrontot a helyzet csodás. Napoznak és levelesednek. Egyetlen szívfájdalmam a szőlőparadicsom, amiből újra kellett vetnem, mert az előző kör a penészes ágyat nem bírta. Most várok a kicsikékre, minden nap a fülükbe suttogom, hogy ideje felkelni.

A hétvégi szeles időben nem volt kedvem ültetni, pedig bizsereg a tenyerem, hogy földbe kerüljenek az olcsón szerzett kis évelőim. Egy csapat sziklakerti növény is rám vár, hogy mini műalkotássá váljon. Addig még köveket is lopnom szereznem kellene valahonnan.
Popóvakartató kutyánk alig várja, hogy beinduljon a kerti élet, szerintem tétlennek érzi magát.

OKJ-s képzésen asztalos végzettséget is szerzett

Még pár kép a csodakertről:

fagykárosult tűzeső a menekülttáborból

szerencsétlen jácint a kutya vonulási útvonalában

paradicsomokra váró napozóágy, háttérben karácsonykor fel nem használt fenyő zöldell (?)

kivételesen nem farral közelítő hízelgő